Az előzetes vizsgálatok megvoltak (EKG, labor, röntgen), ma voltam a kórházban velük, adatokat felvenni, egyeztetni. Holnap lesz a műtét.
9 órára mentem, délben szabadultam. :-)
Aki kórházba megy: türelem, türelem, türelem, türelem és türelem. Ja, és türelem.
A kórházi térkép nem stimmel, nincsenek rendesen kitáblázva a dolgok, semmi nem ott van, ahol kéne, rendezetlen, kaotikus.
A dolgozókkal egy nagy bajom van: simán beírnak olyan dolgokat a lapomra, amit nem csináltak meg, és nem is kérdeztek meg. (Pl. "torok tiszta" by aneszteziológus.) A felvételi lapon szereplő "akarok-e karszalagot" és "hagyom-e, hogy orvostanhallgatók csesztessenek" kérdéseket kedvesen megválaszolta helyettem a felvételt végző úr. (Természetesen kérdés nélkül.) Az már külön érdekesség, hogy utánam az egyik betegnek ő magyarázta (én még ott ültem a - felesleges extra - vérvétel után), hogy kérdezzen bátran, idő mindig van, tudjon meg mindent, biztos, hogy nem mondták el az altatásról eztmegazt, talán csak nem figyelt. Hát nem mondták el. Nekem sem.
Amúgy nem volt kifogásom a bánásmód ellen, legfeljebb az udvarias közöny a jellemző.
Azért nem ártana valami elhivatottság az egészségügyi dolgozók között. Aki kórházba megy, az nem jószántából megy, hiszen BETEG. Legalább ennek megfelelően kéne kezelni.
Holnap reggel hétre kell menni, utoljára délután ötkor szabad enni, és éjfélkor inni. Jó is ez ebben a 35 fokban.
A szomjhalál majd másnap délelőtt áll be, gondolom. ;-) Esetleg egy jó kis infúziót, nyam-nyam?
És persze itt is itt vannak az emberiség patkányai. Beáll a járdára a kerékpárút és a parkoló közé ( a járdán jött fel odáig!) a piros Passatjával, majd az abban az öt percben arra járó egyetlen gyalogos nénit majdnem leüti a kivágott ajtajával. Közben persze végig telefonál. Féreg. Az meg biztos csak véletlen, hogy kisebbség.
