Exstirpatio fistulae ani

A reggeli "kaland"-nál megint vérzett kicsit. Pedig amúgy rendben volt, és a napi kétszeri olajivást is tartom. :-)

Valamint fáj a vége továbbra is.
A kamillás ülőfürdő jó, csillapítja a kényelmetlenséget.

Fájni kezdett. Nem nagyon, de érezhetően. A seb hátsó felénél.
És reggel túl gyorsan lett csereérett a gézlapköteg.

Majd reggel a vécén, az elején egy kicsit bevérzett a seb. Pedig tartom az étrendet keményen. Sőt, olajat is iszom. (Bizony, ajánlott, és nem is olyan szörnyű az íze.)

Most kezdtem aggódni, hogy ebből mekkora heg lesz. Ez az ún. másodlagos sebgyógyulás, amikor nem a seb két fala forr össze, hanem alulról sarjad fel, majd telítődik. Furcsán fog kinézni a végeredmény, attól félek. Továbbra is gennyes bűze van, az ülőfürdő némileg segít. A régi heg kiáll, érzékeny.

A fájdalom délutánra enyhült, igaz, feküdtem végig, hol a tévé, hol a laptop előtt.

A szél meg felkavart mindent, ami nem jó az allergiának, a takony meg nem jó a sebnek, orrfújáskor az ember feneke ugyanis megfeszül (próbáld ki). A tüsszentésről ne is beszéljünk.

Estére hátul is gennyes lett. A szaga továbbra is kiábrándító.

Végre sárgát pisiltem!
A kaki is mintaszerű volt (mármint ahhoz képest, ami most nekem kell).
Étrend a szokásos, ezúttal lencsefőzelékkel.
Könyv befejezve.

Kezd szagom lenni a macskamosdástól.
És a sebnek is kezd szaga lenni a váladékozástól. Nem épp kellemes.

Első széklet. Hát ez egy élmény. Illetve kaland. Nem egyszerű.
És még mindig zöldet pisilek.

Megnéztem a sebet, hű.

Nem egy sima vágás, hanem mintegy ki van kanalazva a két tályog helye, egy kráter tátong a végbélnyílás mellett, kb. akkora, hogy a hüvelykujjam beleférne.
A belső vége nem igazán látszik, az ott véresebb, a külső pont a régi tályog hegénél végződik, duzzadt, gennyszerű váladékkal. És az egész kékeszöld persze.

Hajnali három körül arra ébredtem, hogy verejtékben úszom. Felkeltem, felhúztam az egyik nyitott ablakon a redőnyt, és visszafeküdtem.
Valahogy nem esett jól, hogy a fenekemben tampon van, és rajta egy nagy pelenkányi kötés. Sebaj.

Öt körül jött a nővér, ébreszteni, vérnyomásmérés.
Na onnantól aludtunk talán hét körülig, akkor nyugi volt, a kinti alapzaj elviselhető szinten.

Talán félnégy körül térhettem magamhoz. A kórteremben, az ágyamban. Pedig háromkor már visszahoztak, de nem emlékszem rá. Valami rémlik, hogy magyarázom, hogy melyik kórterem, melyik ágy. De hogy kinek és miért?!

Az elején kicsit le voltam lassulva, a nyelvem forgott lassan, de működtek az érzékeim, szép lassan kezdett minden beindulni. Egy fájdalomcsillapító volt bekötve a branülbe, az csepegett lassan.

A dokival, aki műtött, ekkor nem találkoztam, vagy nem emlékszem. :-)
Vagy hiába is próbált volna beszélni velem. ;-)

Reggel 7.20 körül érkeztem. Rövid eligazítást kaptam, pár aláírás, azonosító karszalag, hipp-hopp, és máris pizsamában várakozhattam. :-)

Azt nem tudták megmondani, hogy mikor kerülök sorra, csak hogy ötödik vagyok az aznap műtétre várók sorában.

Az előzetes vizsgálatok megvoltak (EKG, labor, röntgen), ma voltam a kórházban velük, adatokat felvenni, egyeztetni. Holnap lesz a műtét.

Kétszer volt anális tályogom (periproctalis abscessus), összesen háromszor feltárva. (Köztük majdnem 6 év szünettel, az igaz.)

Fájdalmas egy nyavalya (az okát sosem tudni biztosan), olyan mint egy óriási pattanás, csak ez nem a bőrből indul, hanem alóla, kifelé. Vagyis a teljes hús- és bőrrétegen tör át, így pár nap alatt szinte elviselhetetlenné tud fokozódni, a feltárás (értsd: sebész késsel) fájdalma szinte megváltó tud lenni. Az is fáj, de utána megszűnik, érdekes módon a láz és a rossz közérzet is vele, hihetetlen gyorsan.